Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a világ művészeti kincseinek másolatai őrződnek

Magasan, az Északi-sarkkörön túl található Svalbard szigetcsoportja fekszik, félúton Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között. Jéggel borított, hegyvidéki és távoli terület, amely otthont ad számos jegesmedvének és néhány ritka településnek. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa, ahol egy régi szénbánya közelében található az Északi-sark Archívuma (AWA) – egy földalatti adatlevéltár. Az emberek díjat fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítve, a levéltárban tárolhassák, potenciálisan akár több száz évig is. Rune Bjerkestrand, az alapító így nyilatkozik: „Ez egy olyan hely, ahol biztosítani tudjuk, hogy az információ túlélje a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”

Bjerkestrand vezetésével egy sötét folyosón haladtunk, bekapcsolt fejlámpáinkkal, és 300 métert tettünk meg az öreg vágányok mentén a hegyoldalban, míg el nem értük az archívum fémajtaját. A levéltáron belül egy konténer áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik csomag filmtekercseket tartalmaz, amelyeken az adatok tárolódnak. „Rengeteg emlék, rengeteg örökség. Digitális műalkotásoktól kezdve irodalmon, zenén, mozifilmen át bármi, amit csak el tud képzelni” – mondja Bjerkestrand. Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 bejegyzést fogadtak el intézményektől, cégektől és magánszemélyektől több mint 30 országból. Az archívumban található digitális műtárgyak között szerepel a Taj Mahal 3D-s szkennelése és modelljei, ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, a Földről készült műholdas felvételek és Edvard Munch híres festménye, a Sikoly.

Az AWA egy kereskedelmi vállalkozás, amely a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand is az igazgatója. Az archívum ötletét a közeli Globális Magtár ihlette, ahol a növények megőrizhetők természeti vagy emberi katasztrófák után. Bjerkestrand elmondja, hogy ma sokféle veszély fenyegeti az információkat és az adatokat, például terrortámadások, háborúk és kiberbűnözők. Svalbard tökéletes helyszínnek bizonyul a biztonságos adatmegőrző létesítmények számára, hiszen „messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrortól és katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb!”

A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad, ami ideális körülményeket biztosít a filmek évszázadokig tartó megőrzéséhez. Bjerkestrand szerint a vastag sarkvidéki permafroszt olvadása esetén is elég robusztus a levéltár, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kódlevéltárát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt százakat raktározott el az open source kódok tekercseiből, amelyek az operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapjait képezik. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és a platformon aktívan működő nyilvános tárolók is itt találhatók, amelyeket 150 millió felhasználó írt. Kyle Daigle, a GitHub operatív igazgatója úgy nyilatkozik: „Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftver jövőjét, mivel ez már annyira kritikus a mindennapi életünkben.”

A Piql központjában Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője elmagyarázza, hogy az adatok egy bit és byte sorozatot alkotnak, amelyeket képekké alakítanak. Mivel a film a tekercseken fut, minden egyes kép körülbelül nyolc millió pixelt tartalmaz. Miután a filmexpozíció és a fejlesztés megtörtént, a feldolgozott film szürke színűvé válik, de közelebbről nézve, olyan, mint egy apró QR-kódok tömege. Az információt nem lehet törölni vagy megváltoztatni, és könnyen visszanyerhető – teszi hozzá Mantsev. „Vissza tudjuk olvasni, és dekódolni az adatokat ugyanúgy, mint egy merevlemezről, de itt a filmről olvassuk le az adatokat.”

A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatos kulcskérdés, hogy a jövő emberei megértik-e, mi lett megőrizve, és hogyan lehet visszanyerni azt évszázadokkal később. A Piql ezen is gondolkodott, ezért egy olyan útmutatót is nyomtatnak a filmre, amelyet nagyítva és optikailag lehet olvasni. A mai világban naponta több adat keletkezik és használódik, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek a potenciális „digitális sötét korszakra”, amelyet a technológiai fejlődések előidézhetnek, és amelyben a korábbi szoftverek és hardverek elavulnak. Az archívum évente háromszor fogadja a bejegyzéseket, és a BBC látogatásakor az utolsó tekercsek között olyan felvételek voltak, amelyek a veszélyeztetett nyelveket és Chopin kéziratait tartalmazták. A fotós, Christian Clauwers, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén hozzátette munkáit a levéltárhoz. A levéltáros, Joanne Shortland, aki a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeit vezeti, elmondja, hogy „nagyon alázatos és szürreális” élmény volt a történelmi autóminták mérnöki rajzainak és fényképeinek elhelyezése. Az archívum tehát nemcsak a múlt örökségét őrzi, hanem a jövő technológiai fejlődését is segíti, lehetőséget adva arra, hogy az emberiség ne veszítse el tudását és emlékeit.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o