Kolumbiai szélerőművek: ígéretek és kihívások az őslakosok számára

José Luis Iguarán, a Wayuu indiánus közösség tagja, La Guajira, Kolumbia északi részén él. Amikor kilép otthonából, egy tíz hatalmas szélkerékből álló sort lát, amelyek a kaktuszokkal teli tájon fekszenek, és a Karib-tenger felé nyúlnak. A Wayuu népcsoport évszázadok óta lakja ezt a száraz félszigetet, ahol kecskéket tenyésztenek, földet művelnek, sót bányásznak és halásznak. La Guajira, Kolumbia legnagyobb szélerősséggel rendelkező területe, most a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrások felé történő átmenet középpontjává vált. Ez a zöld ambíció azonban ellenállás és reflexió tárgyát képezi a helyi közösségek részéről, akiknek területe szorosan összefonódik a kultúrájukkal, hagyományaikkal és a természettel való mély kapcsolatukkal.

Iguarán elmondása szerint „Reggel felébredsz, és hirtelen már nem látod a fákat. Helyettük a turbinák látványa és zaja fogad.” A közössége most megosztja földjét a Guajira 1 nevű szélerőművel, amely Kolumbia két működő szélerőművének egyike. Jelenleg további 15 szélerőmű építése zajlik La Guajirán, és tervek vannak még sok más megvalósítására is. „Éjszaka a turbinák zaja megzavarja az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – tette hozzá Iguarán.

A Wayuu népcsoport, amely körülbelül 380,000 főt számlál Kolumbiában, és Venezuelába is kiterjed, sajátos hagyományokkal és hiedelmekkel rendelkezik. Az álmok a szellemi világ hídját képezik, ahol üzeneteket kapnak elődeiktől, amelyeket a családon belül értelmeznek. Azonban Iguarán elmondása szerint közössége, a Guajira 1-nek köszönhetően, bizonyos előnyöket élvezett. Az Isagen, a projekt mögött álló kolumbiai vállalat biztosította számukra a tiszta ivóvizet, jobb utakat, és masszív téglaházakat, amelyek felváltották a régi agyag- és kaktusházakat. Az Isagen, amely a kanadai Brookfield tulajdonában áll, évente díjat fizet három helyi közösségnek a szélerőmű üzemeltetéséért, az éves villamosenergia-bevételek egy százalékát, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló kereskedelemből származó bevételek 20%-át.

Bár Iguarán hisz abban, hogy ezek az energiaprojektek létfontosságú fejlődést hozhatnak Kolumbia második legszegényebb régiójában, nem mindenki osztja az optimizmusát. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki a Cabo de la Vela tengerparti faluban él, elmondta, hogy a szélerőművek tiszta energiát termelnek, de megosztottságot okoznak a Wayuu közösségekben. Az ő közössége jelenleg konzultációs folyamatban van egy közeli szélerőmű megépítése kapcsán. Laguna tapasztalata szerint sokan panaszkodnak a projektek körüli átláthatatlanságra, a gyenge kompenzációra, a kulturális normák tiszteletben tartásának hiányára, és a korrupcióra. „Rossz alkuk születnek, és az erőforrásokat, amelyeket [nekünk] adnak, nem kezelik jól a helyiek” – tette hozzá.

Ezek a problémák konfliktusokhoz vezettek az energiatársaságokkal, sőt a Wayuu közösségek között is. Néhányan ellene vannak a projekteknek, míg mások úgy érzik, hogy kizárták őket a számukra előnyöket hozó tárgyalásokból. Joanna Barney, az Indepaz kolumbiai agytröszt környezetvédelmi, energetikai és közösségi igazgatója szerint „még mindig él ez a gondolat, hogy ha zöld, akkor automatikusan jó.” Az Indepaz alaposan kutatta az energiatranszformációt és annak hatásait a Wayuu közösségekre.

Az EDP Renováveis spanyol cég 2024 decemberében felfüggesztette két szélerőmű tervezését La Guajirán, mondván, hogy a projektek már nem gazdaságosak. Az egyik tényező az volt, hogy a helyi őslakos közösségek száma, akik azt állították, hogy érintettek lesznek, 56-ról 113-ra nőtt. Az Enel, egy olasz multinacionális vállalat is hasonló okok miatt lépett ki a tervezett szélerőműből. Az EDP döntése után a Guajira 1-et is különböző blokádok sújtották, amelyek a helyiek tüntetési formájává váltak, amikor úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket. Az Indepaz dokumentált támadásokat is az energiatársaságok alkalmazottai ellen, beleértve fegyveres rablásokat és emberrablásokat.

A helyi közösségek közötti nézeteltérések miatt a területen feszültségek és erőszakos cselekmények is megjelentek. „Mi ezt ‘szélháborúknak’ hívjuk” – mondta Barney. Wieldler Guerra, kolumbiai antropológus, megjegyzi, hogy világos a disconnect a Wayuu és a szélerőmű cégek között. „Két világ beszél, és nem tudják megérteni egymást” – mondta. Ez a szakadék kiterjed a szél, mint projekt középpontjának, és a környező közösségek percepciójára is. „A Wayuu számára a szelek emberek. Nem csak a szél, hanem a szelek. A Wayuu kultúrában nyolc különböző szél létezik, mitológiai és ősrégi lények, akiknek egyedi temperamentumaik vannak, és akiknek tiszteletben kell tartaniuk a környező környezetet.”

Miközben Kolumbia viszonylag tiszta belső áramtermelési mátrixszal rendelkezik, a vízszint csökkenése miatt a rendszer továbbra is sebezhető a lehetséges energiatartalékok hiánya miatt. A szélenergia jelenleg mindössze 0,1%-át teszi ki az energiamixnek. Az energiatársaságok számára, amelyek a régióba fektetnek be, a helyi emberekkel való konfliktusok kockázata aggasztó perspektíva. Az AES Colombia, amely Kolumbia legnagyobb szélerőmű-összekapcsolását fejleszti La Guajirán, azt állítja, hogy nyitott párbeszédet folytat a közösségekkel, méltányos kompenzációt kínál, és biztosítja a tiszta ivóvizet és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló kereskedelemből származó részesedést.

A Cabo de la Vela szeles tengerpartján Laguna elmondta, hogy La Guajira történelmileg elhanyagolt terület volt az állam részéről. Az oktatás és az egészségügy színvonala alacsony, és a legtöbb vidéki közösség nem rendelkezik folyó vízzel. Néhány ember még mindig órákat gyalogol naponta, hogy vizet gyűjtsön a jagüeyekből – az esővízzel megtöltött tározókból. A közössége rendelkezik egy kis sósvíztisztító teleppel, amely friss vizet állít elő, és szeretné, ha a közeli szélerőmű tervezői bővítenék

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/ckg2ekjjgldo