Veszélyeztetett axolotl szabadon bocsátása új reményt ad a ritka kétéltűnek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös és mindig mosolygó mexikói axolotl, új életre kelt a tudósok legújabb felfedezései szerint, miután mesterséges mocsarakban szabadon engedték. Ez a kutatás reményt adhat egy olyan élőlény jövőjének, amelyet a kihalás szélére sodortak. A tudósok 18, fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon a Mexikóváros közelében helyreállított és mesterségesen kialakított mocsarakban. A kutatók rádiókövetőkkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy „sikeresen túlélték és táplálkoztak mindkét helyszínen”, ráadásul még súlyt is gyarapítottak. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója elmondta, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. A kutatás eredményei a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók azt sugallják, hogy az axolotl visszavezethető a természetes élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyek a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által formálódtak és a hegyekből származó forrásvízzel telítődtek, valaha tele voltak e kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével, a városiasodással, a szennyezéssel és más nyomásokkal az axolotlok a kihalás szélére kerültek, és egyes becslések szerint a vadonban mindössze 50 példány maradt. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítjük Mexikói identitásunk egy részét” – mondta Dr. Luis Zambrano, a mexikói nemzeti egyetem társkutatója. Az axolotl nem csupán egy állat, hanem ikonikus jelentőséggel bír. Az azték legenda szerint ez a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelent meg – Xolotl, a tűz és a villámlás azték istene, aki szalamandraként álcázta magát. „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a [mocsári] élőhelyet és visszaállítani az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor hiszem, hogy van remény az emberiség számára” – tette hozzá Dr. Zambrano.

A kutatók az állatok szabadon engedésének alapjainak lerakásához helyi gazdákkal és önkéntesek csapatával együttműködve mocsári „menedékeket” hoztak létre az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban tenyésztett állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik egy elhagyott kőbányában, amely évtizedek alatt „mesterséges mocsárrá” alakult. Minden állatot rádiókövető eszközzel láttak el. „A csodálatos hír az, hogy mindannyian túlélték” – nyilatkozta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „És nemcsak, hogy túlélték, hanem azok, akiket újra befogtunk, súlyt is gyarapítottak – tehát vadásznak.”

A megfigyelések során érdekes betekintést nyertünk az axolotl viselkedésébe is. „Megállapítottuk, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed társaságában töltik – mintha kis barátságokat alakítanának ki” – magyarázta Dr. Ramos. Ironikus módon, ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiai szempontból figyelemre méltó – képes bármely testrészét regenerálni, amely megsérült vagy elveszett. Jelenleg is folynak kutatások annak érdekében, hogy megértsük, vajon ezt a képességet orvosi szempontból ki lehet-e használni. Azonban a Mexikóváros mocsaras vizeiben még mindig sok munka áll előttünk a környezet helyreállítása és a vadon élő axolotl helyreállításának lehetősége érdekében. „Sok állat elveszíti az élőhelyét világszerte” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Az emberek nemcsak tudósok lehetnek, hogy részt vegyenek benne – a világ minden lakója segíthet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo