Forradalom zajlik az indiai cipőiparban

A Tajvani Hong Fu Industrial Group valószínűleg nem ismert széles körben, de ha egy forgalmas utcán sétálunk, valószínű, hogy az ő termékeit látjuk. A Hong Fu a világ második legnagyobb edzőcipőgyártója, amely lábbeliket szállít a Nike, Converse, Adidas, Puma és sok más nagy népszerűségnek örvendő márkának. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt készítenek, ezért amikor nagyobb befektetést jelentettek be az indiai piacon, az lázba hozta a lábbeligyártó ipart.

Jelenleg a Hong Fu hatalmas gyárat épít Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. Amikor a gyár teljes kapacitással működik, várhatóan évente 25 millió pár cipőt fog előállítani, ezzel körülbelül 25 ezer embert foglalkoztatva. A projekt indiai partnerekkel valósul meg, köztük Aqeel Panarunával, a Florence Shoe Company elnökével. Panaruna elmondta, hogy „a nemzetközi piac telített, és a Hong Fu új piacot keresett”. Hozzátette, hogy „a nem bőr cipők iránti kereslet drámaian növekszik Indiában, és óriási potenciál rejlik benne”.

Az indiai kormány is szívesen lát ilyen befektetéseket, abban bízva, hogy ez javítja a lábbeligyártó ipar színvonalát és növeli az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hivatal (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be minden Indiában értékesített cipőre. Ezek a szabványok például előírják, hogy az anyagoknak erősségi és rugalmassági teszteken kell átesniük. Sandeep Sharma, a lábbeligyártási ipar szakértője és újságírója elmondta, hogy „ezek a BIS szabványok igazából a piac megtisztításáról szólnak. Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobbat érdemelnek”.

Indiában azonban sokan nem engedhetik meg maguknak a jól ismert márkák cipőit. Az ő igényeiket egy rendkívül összetett, kis cipőgyártókból álló hálózat elégíti ki, amelyet a szervezett szektornak neveznek. Ezeknek a megfizethető termékeknek az aránya a becslések szerint a teljes lábbelipiac kétharmadát teszi ki. Ashok, aki nem kívánta megosztani teljes nevét, szintén ezt a szektort képviseli, és napi 200 ezer pár cipőt gyárt Agra környékén. Elmondta, hogy „sok fogyasztó, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, olcsóbb helyi lábbelit választ, a márkás lehetőségek helyett”. Szerinte a szervezett márkák nehezen tudják bővíteni a kiskereskedelmi jelenlétüket a félvárosi és vidéki területeken, mert ők a helyi igényeket elégítik ki.

De vajon hogyan befolyásolják az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? „Ez bonyolult,” mondja Sharma. „A kormány próbál a lehető legjobban egyensúlyozni, nem zárhatja be a kis vállalkozások ezreit, amelyek milliókat foglalkoztatnak – az gazdasági öngyilkosság lenne.” Szerinte a kormány több irányból közelíti meg a problémát. „A szigorúbb szabványok mellett olyan programokat is indítanak, amelyek segítik a kis gyártókat a folyamataik korszerűsítésében. Nem arról van szó, hogy megszüntetik a szervezett szektort, hanem fokozatosan integrálják őket.”

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szervezett szektor híres a nagy márkák hamisítványainak gyártásáról. Míg ezek a termékek népszerűek az indiai vásárlók körében, más országok régóta panaszkodnak a miattuk keletkező veszteségekről. Eközben új indiai edzőcipőgyártók is megjelennek, hogy kiszolgálják India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal például a mezítláb cipők iránt próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését, amelyek, mint mondják, egészségesek a lábnak, mivel a természetes mozgást ösztönzik. Agrawal cége, a Zen Barefoot, a lábbeligyártásban szokatlan, mivel az indiai ipar nem igazán innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt és pénzt fektetni új technológiákba itt. Az indiai gyártás egy profit-orientált piac, amely a megtérülésre összpontosít.”

A Comet nevű indiai cég is próbál innoválni. Azt állítják, hogy ők az első hazai edzőcipő-márka, amely birtokolja az egész gyártási folyamatot, a tervezéstől kezdve a gyártásig. „Ez a szintű ellenőrzés lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, új formákat vezessünk be, és folyamatosan finomítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján,” mondja a cég alapítója, Utkarsh Gupta. Szerinte a Comet cipők az indiai éghajlatra és utakra lettek adaptálva. „A legtöbb hazai márka a piacon kapható talpakat használja, de amikor elkezdtük a Cometet, rájöttünk, hogy ezek minőségéből, tartósságából és tapadásából hiányzik az, amire szükség van.”

Az iparban változások várhatóak. „A magasabb érték iránti elmozdulás már zajlik,” mondja Gupta. „Sok magas értékű márkának át kell helyeznie a gyártását Indiába. 3-5 éven belül egy robusztus ökoszisztémánk lesz, amely képes versenyezni a nemzetközi edzőcipő piacon.” Visszatérve Agrába, Ashok reméli, hogy a szervezett szektor nem marad el az indiai lábbeligyártó ipar növekedésével. „A kormánynak akkreditációt és tanúsítványokat kellene adnia, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha mi is bekerülünk a szervezett szektorba, akkor senki sem tudja felülmúlni Indiát a cipőgyártás területén.” Sharma azonban úgy véli, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac bizonyosan elmozdul. Azt fogjuk látni, hogy a nagyobb szereplők még nagyobbá válnak – ők rendelkeznek a pénzzel, hogy gyorsan alkalmazkodjanak. De nem hiszem, hogy a kisebb cégek teljesen eltűnnek. Az okosabbak megtalálják a saját piaci részüket.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2nplgm2kpo