
Nincs megállapodás: Ukrajna katonái és civiljei a híresztelt orosz tűzszünetről
A tűzszünet, amelyet Oroszország hirdetett meg, alig néhány órája lépett életbe, amikor elindultunk a kelet-ukrajnai Donyeck régió felé, hogy megnézzük, milyen hatással van az esemény a helyszínen. Az ukrán hadsereg kíséretével egy tüzérségi állás felé tartottunk, amely Pokrovsk városától dél-nyugatra helyezkedik el, és amely már régóta a harcok középpontjában áll. Az esős, borongós időjárás miatt az utunkat nehezítették a sár és a mély nyomok, de ez valamelyest csökkentette a drónok támadásának kockázatát. Putyin elnök háromnapos tűzszünetet javasolt, amely a második világháború európai befejezésének évfordulójára, a május 8-i győzelem napjára esett. Ennek ellenére a tüzérségi állás környékén folyamatos robbanásokat hallottunk – a tüzérség és a gránátok hangja egyértelműen jelezte, hogy a harcok nem álltak le.
Serhii, a 3. Operatív Brigád katonája, akitől megkérdeztem, hogy voltak-e orosz támadások az éjszaka folyamán, határozottan válaszolt: „Igen, éjszaka is támadtak. Itt vannak a siklóbombák és drónok. Oroszországban nem lehet bízni. Este tűzszünetet hirdetnek, reggel pedig támadnak. Nincs tűzszünet, mindig felkészülten várjuk a következő lépést.” Pár perccel később a rádióban megkapták egy cél koordinátáit. Néhány katona sietve átvágott a sűrű, sártól átnedvesedett árkokon, hogy egy jól elrejtett tarackhoz jussanak. A fegyvert letakarták, majd miután felfedték, a megfelelő irányba állították, és tüzeltek. A lövés harsány zúgással robbant, a visszarúgás pedig fellebbentette a leveleket és a port.
Zelenszkij ukrán elnök elutasította Oroszország egyoldalú tűzszüneti javaslatát, és ahelyett, hogy három napra korlátozta volna a fegyvernyugvást, egy hosszabb, harminc napos szünetet kért, amit az Egyesült Államok is támogatott. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, aki a Truth Social platformján ismételten hangsúlyozta ezt a javaslatot, figyelmeztette Moszkvát, hogy ha a tűzszünetet nem tartják be, Washington és partnerei további szankciókkal sújtják Oroszországot.
A háború folytatódik, és mindkét fél próbálja kimeríteni a másikat. Amikor Max, egy 26 éves katona véleményét kérdeztem a globális diplomáciai erőfeszítésekről, amelyek a tűzszünetért lobbiznak, azt mondta: „Itt nem gondolsz ilyenekre. ‘Alagútlátásra’ van szükség. Nem engedheted, hogy az érzelmek irányítsák a cselekedeteidet. Vársz egy parancsra, és cselekszel, ha nincs parancs, akkor megtalálod, hogyan töltsd el az idődet. De az ilyen gondolatok nem jöhetnek a fejedbe.”
Azután észak felé haladtunk a tüzérségi állástól Dobropillya városába, amely körülbelül 19 kilométerre található az orosz állásoktól. Ez a város még mindig több ezer lakosnak ad otthont, köztük sok olyan embernek, aki kénytelen volt ide költözni, mert az otthoni városuk túl veszélyessé vált. Találkoztunk Svitlanával, aki Pokrovskból származik, de most Dobropillyában él. Amikor megkérdeztem, hogy szerinte tett-e valamit az orosz tűzszüneti felhívás a helyszínen, így felelt: „Itt hallani a hangokat.” Arra utalt, hogy a város szélén folyamatos berobbanások hallatszanak, mint a mennydörgés. „Ez Oroszország tűzszünetének hangja. Ezért mondom, hogy soha ne bízzunk bennük.”
Egy másik beszélgetőpartner, a 26 éves Serhiy is hozzátette: „A tűzszünetet csak azért hirdetik, hogy összezavarják az embereket, és megtévesszék őket, hogy a világ előtt azt mondhassák, ‘mi olyan jók vagyunk, próbálunk békés eszközökkel segíteni Ukrajnának’, de valójában mindaz, amit tesznek, ennek az ellenkezője.” Dobropillya főpiacán találkoztunk Oleksandrral, aki 65 éves. „Tegnap este csendesebb volt. Korábban rendszeresen hallottuk a Shahed drónokat repülni,” mondta. „De most újra riasztásokat hallunk, és nem látom a tűzszünet jeleit.” Miközben beszélt, az arca eltorzult, és könnyek szöktek a szemébe. „Félek. Itt van a feleségem és a fiam. Nagyon félek a családomért. Félek, hogy el kell hagynunk az otthonunkat,” mondta, miközben zokogni kezdett.
A helyzet továbbra is feszült, és a lakosok mindennapjait a háború árnyéka határozza meg, miközben a politikai vezetők egymás után próbálnak megoldást találni a konfliktusra, de a valóság gyakran másképp alakul, mint ahogyan azt a diplomáciai nyilatkozatok sugallják. A lakosság élete továbbra is a bizonytalanságban telik, és a harcok folytatódása a jövőjükért való aggodalomra ad okot.

