Életünk egyik legszebb napja, amikor a szerelmünkkel úgy döntünk, hogy összekötjük életünket és a házasság intézményével szentesítjük meg örök szerelmünket, majd kimondjuk a boldogító igent. Ám ahhoz, hogy az az igen tényleg boldogító legyen, mindkét fél hozzájárulása szükséges. Egy boldog kapcsolat, vagy házasság fenntartása számos áldozatot, odafigyelést és erőfeszítést igényel a pár mindkét tagjától, csak akkor működhet jól, ha mindketten energiát fektetnek bele. Hogy mi a boldog házasság titka, az mindenkinek más, azonban van néhány tényező, amit tehetünk azért, hogy életünk párjával ne sodródjunk el egymástól, hanem rengeteg együtt töltött idő után is boldogan éljünk.

Elfogadás, meghallgatás és megbocsátás

Fontos, hogy képesek legyünk megbocsátani, mind saját magunknak, mind a párunknak, hiszen mindenki követhet el hibákat. A fizikai közelség, az érintés is olyan tényező, amely érezteti párunk közelségét és meghitt, megnyugtató érzéssel tölt el. Ehhez kapcsolódóan a csók is szükséges ahhoz, hogy kifejezhessük szeretetünket a másik iránt. Ne múljon el nap úgy, hogy ne adtatok volna csókot a másiknak.

El kell, hogy fogadjuk párunkat, amely, bár hasonló a megbocsátáshoz, mégsem ugyanaz. El kell fogadnunk, hogy párunk nem tökéletes, nem feltétlenül olyan, mint ahogy a rózsaszín ködben láttuk, és meg kell tanulnunk a rossz tulajdonságaival együtt szeretni. Ehhez kapcsolódik, hogy saját hibáinkat be kell ismernünk, hiszen párunktól is ugyanezt várjuk el. Ha másra hárítjuk a felelősséget vagy tagadunk, esetleg hazudunk, azzal csak rontunk a helyzeten. Kérjük párunkat, hogy bocsásson meg, ha hibázunk, hiszen fordított esetben mi is ezt várnánk el tőle.

Az örömszerzés fontossága

Apró gesztusokkal, kedveskedésekkel feldobhatjuk szerelmünk napját: elég egy kis üzenet az ebéd mellé csomagolva, vagy egy csokor virág, esetleg egy kis péksütemény, hogy éreztessük párunkkal, hogy gondolunk rá napközben és hogy fontos számunkra. Nem szabad véka alá rejteni, vagy a szőnyeg alá söpörni érzéseinket: ha bánt vagy foglalkoztat minket valami, azzal foglalkozni kell és beszélni kell róla. Merjünk kérdezni párunktól, ne maradjon bennünk kérdés.

Fontos, hogy megtanuljunk hallgatni. És ez nem csak azt jelenti, hogy csendben maradunk, hanem hogy igazán odafigyelünk a másikra, meghallgatjuk, amit mond, figyelünk, majd visszakérdezünk és másnap is emlékszünk rá. Ne tegyünk úgy, mintha figyelnénk, miközben például a telefonunkat nyomkodjuk. Ehhez kapcsolódik a következő tanács: tegyük félre a telefont és a laptopot, hagyjuk kint a külvilágot, kapcsoljunk ki- szó szerint. Nem kell mindig az online világban élni, foglalkozzunk csak egymással.